Konyhafelújítás

A cikk eredetileg megjelent: 2010. augusztus 27-én

Fel kellett újítani a konyhánkat. Muszáj volt már! A mosogatószekrény például a szétesés szélén volt, a konyhaszekrények a maguk 48 évével szintén aggkorukban voltak és úgy is néztek ki.

Mit lehet tenni? Sok mindent kellene tenni ebben az esetben, de a pénztárcánk mondja meg, mit lehet! Nem sok választásunk maradt, hallgattunk rá!

Vér

A cikk eredetileg megjelent: 2008. január 21-én

Ma szó szerint véremet adtam a hazáért! Ugyanis pénteken felhívtak a véradóból, hogy szükség van a véremre! Hát mentem!

Egyébként véradás ügyben el kell mondanom, hogy elszomorító, hogy azok az emberek ott milyen körülmények között dolgoznak. Gondolom óriási fizetésért...

Ősrégi, máladozó falak, kopott csempék, roncs bútorok. Siralmas. Siralmas és felháborító!

Fekete-fehér monitoron kezelik az adatokat! 2008-ban!

Persze, mondhatja erre bárki, hogy a célnak ez is megfelel! Igen, de akkor én azt mondom, hogy a célnak az is megfelel, ha a kormánytagok 1200-es Zsigulival közlekednek!

Így van?

Egy dalszöveg

A cikk eredetileg megjelent: 2008. február 25-én

K.Á. - O.L. : Alkohol

Unalmas város, unalmas élet, unalmas állat leszek, ha megérem!
Nem akarok gondolkodni, nem akarok ráeszmélni!
Nem akarok!
Állj vigyázba és maradj csendben, nincs itt senki és minden rendben,
Gondolkodj el, ez nem akármi, kivégeznek és nem fog fájni!
Alkohol!
Nyomorultan élek és úgy is pusztulok, éjjel-nappal dolgozok, s ha tél van, megfagyok!
Ez hát a győzelem, ez a szabad élet, elmúltak az álmaim, éhezek, így élek!
Nem akarom!
Megesik, hogy elfelejtek szólni, fagyott vagyok, nincs már kedvem élni,
Sírni lenne mindig kedvem, ebben a rohadt tébolydában összetörik a lelkem!
Alkohol!

Flirt

A cikk eredetileg megjelent: 2008. február 25-én

Tegnap kirándultunk! Nagyon élvezte mindenki és még az időjárás is a kegyeibe fogadott minket! Vonattal mentünk és meg kell említenem, hogy nagyon tetszett a MÁV új villamos motorvonatai közül a Flirt.

Íme:

Tárgyak börtöne

Fodor András: Tárgyak börtöne

Járok értelmetlen utakon, folyosókon, 
lengnek mellem körül a szárnyasajtók ideges kései. 
Gázolok csatakos romtemetőkön, 
fénycsöves búgó szállodák molyhos szőnyegein, 
és mindenütt a dolgok múmiái, 
a tárgyakká formált anyag hideg fondorlata. 
Milyen világ is ez, amelyben nem tudok semmit megszólítani? 
Csak neveket, csak szavakat tudok: 
ez itt a híd, a kút, a kőszobor, 
a nikkelrúd, a réz, a keramit, 
de hol a kép, a látomás, 
amellyel olykor magamhoz édesgettem őket? 
Esténként mindig kiszököm az útra, 
talán ha egyszer eltévednék a cella udvarán... 
Nézem az ólomég alatt vonuló villanybetűket, 
hátha onnét úszik felém a jeladás. 
Ácsorgok hosszan üzletek fénykockái előtt, 
megkeresem a templomok fakó hombárait, 
hallgatózom nagytermek ajtajában, 
bérházak sírboltjai közt 
és nem tudom becézni, 
csak a részvét, csak az önkínzó fájdalom 
keresi nézi újra a gazdátlanná bénult tereket, 
a gémberedve alvó autók pléhnyájait, 
a higanyfényben ázó pavilonok kék akváriumát. 
Megdermedek, ha nincs kiért legyek! 
Engedjetek a tárgyak börtönéből! 
Lám csak, a vizen túl a szigeten 
tábort ütött, parázslik, 
gyöngyök tüzében tündököl a vásár. 
Alatta ott zsibong az elevenek árja. 
Hadd vessem bele én is magamat, 
hadd ringjak benne bukdosva forogva 
a sodródás csiklandó mámorában, 
szagok zajok tajtékán hömpölyögve 
és padok, bódék, oszlopok 
hűs csillámfalak partjába ütődve, 
neonok, fémek éles ostromában! 
Hadd érezzem, hogy én vagyok erősebb, 
lesz menedék, 
még énmiattam vannak mind a dolgok! 

(1962)