Levelek Mezőkövesdre - 09. Vége van...

Kedves J.!

Eljött ez is...

Azt azért elmondom Neked, hogy a Berci azt gondolta, hogy nő vagy...

Vicc az egész, ami itt folyik...

Tudod, az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy lesz valaki, aki felismeri, hogy ez így, ebben a formában: "öngyilkosság!"

Nos, nem volt senki...

Pokolba tart a vonat! Megállíthatatlanul!

Június 4.

Azok a hegyek még ma is állnak,
Azok a folyók még ma is futnak,
Az a csillag még ma is mutatja az utat,
Az a nép még ma is él.

Csak hangosan! 18. - Utolsó cigaretta

Túl a vízen... 05. Fellegajtó nyitogató

A kígyó levedli bőrét

A kígyó levedli bőrét lassan. Kirajzolódik minden, látjuk, egyre tisztább a kép, bár eddig sem volt semmi kétség bennünk!

Fogorvos

Ma a fogorvosnál töltöttem a délutánomat. Mondanám, hogy jó volt, de vajon jó a fogorvosnál?

Ez jutott eszembe közben, mennyire időszerű minden sora:

"Képernyőkímélő arcok, 
 amit kaptam, Ti is megkapjátok,
 keresztet vetek és csillagot aratok,
 mind a két oldalon én vagyok!"
 

Pléhkrisztus

A plázák és a bankok mellett elmegyek, sőt, ha lehet oda sem nézek. A tömeget is kerülöm... Te is így tegyél!

De az út menti keresztek egy pillanatra mindig elgondolkoztatnak menet közben! A pléhkeresztek is. Sőt!

Egyszerűségük és tisztaságuk lenyűgöző!

A ráemelt tekintet megpihen, az idő kicsit megáll, a szív tudja, hogy miért dobog, a lélek Hazatalál! 

Mindig.

Utolsó cigaretta

Eredetileg hosszú cikket terveztem írni, aztán azt gondoltam, hogy csak annyit írok, hogy: Ennyi! Tulajdonképpen nincs is kedvem most írni. Ez van. De a mai dátumhoz tartozó esemény miatt mégis kell, hogy papírra vessek pár gondolatot. 

Éjjel gyönyörű volt a Hold. Csodálatosan ragyogott! Talán még sohasem világította be ilyen éles fénnyel az égboltot! De lassan elfogyó állapotban volt.

Az mondjuk igazán lenyűgöző, amikor már majdnem elfogy, de a fénye miatt látszik élesen az egész, az a rész is, ami árnyékban van!

A 13.

Kis járgányom lassan kilép a tinédzser korból. Örökké fog élni? Nem hiszem, de kitart velem a végsőkig, az biztos! Ez már a 13.! A 13. közös életünk? Igen, így is lehet mondani.

A 13. tízezer kilométert gyűrtük az aszfalton a kerekek alá, együtt.

Örökmozgó lettem.

Nélküled

Kosztolányi Dezső írta, hogy a "A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa." Igen! Ez igaz a versekre is, hozzátéve, hogy múzsa nélkül nincs igazi és jó vers!

Egy elgondolkodtató, szívszorítóan fájdalmas verset dolgozott át zeneileg a P-Mobil. Az eredeti is nagyon jó, az Ismerős Arcoktól, kissé lassú nekem és melankolikus, de gyönyörű és sírós!

A hajsza, a gálya

Ma lesz a 15. nap, hogy minden nap dolgozok. Minden nap! Nem tudom, meddig lehet ezt így csinálni, nem tudom, hány bőrt lehet lehúzni egy emberről? 15 nap alatt 123,2 munkaórám volt. Ráadásul az én munkahelyem nem egy szociális foglalkoztató, bár néha úgy érzem, gyengeelméjűek között vagyok! Vannak a napnak olyan szakaszai, hogy egy órára előre meg kell terveznem, hogy mikor megyek ki wc-re, nehogy már szégyenszemre bepisáljak! Persze ez a kutyát sem érdekli! Szó szerint a kutyát sem!

Eszembe jutott egy régi dal, amit mindig így vezetett be a Lóri: "A hajsza, a gálya, a Főnix éjszakája"