Valamikor gyerekkoromban kezdődött. Ministránsként (is) alkalmam volt végighallgatni (inkább végigszenvedni!) a sok templomi éneket, a sok vinnyogó öregasszony fülfacsaró károgásával kísérve...
De a "dolog" lényegét ez sem tudta megváltoztatni!
Akkor, régen mindenki az atomháborútól félt! Én tudtam, hogy nem lesz, soha nem hittem benne, soha egyetlen percre sem! Azonban, amitől félek, az sajnos egyre közeledik...
Álmomban láttam. - szokták mondani, de én ébren is látom!
Végre, Slamó újra zenél! Azon kevés ember közé tartozik, aki hiteles számomra, aki azt teszi, amit mond, és azt mondja, amit tesz! Az ő dalszövegei a mai napig a kedvenceim közé tartoznak, sőt, ma ha lehet, még jobban kifejezik, azt a kilátástalan, bármikor elpukkanni képes üres buborékot, amiben élnünk kell...