Nem mindegy!

Holnap lesz 10 éve, hogy ezen a blogon leírtam az első bejegyzésemet. Mondhatnám, hogy történelmi időtávlat, de nem az, csak egy futó pillanat, ami tovatűnik a hűvös délutáni fényben. Egyre kevesebb ereje van a Napnak, jönnek a hidegek, jönnek a nemszeretem reggelek, a csukott ajtók, ablakok, a ködös, fullasztó, magányos, hosszú éjszakák.

Egy dalszöveg

A cikk eredetileg megjelent: 2008. február 25-én

K.Á. - O.L. : Alkohol

Unalmas város, unalmas élet, unalmas állat leszek, ha megérem!
Nem akarok gondolkodni, nem akarok ráeszmélni!
Nem akarok!
Állj vigyázba és maradj csendben, nincs itt senki és minden rendben,
Gondolkodj el, ez nem akármi, kivégeznek és nem fog fájni!
Alkohol!
Nyomorultan élek és úgy is pusztulok, éjjel-nappal dolgozok, s ha tél van, megfagyok!
Ez hát a győzelem, ez a szabad élet, elmúltak az álmaim, éhezek, így élek!
Nem akarom!
Megesik, hogy elfelejtek szólni, fagyott vagyok, nincs már kedvem élni,
Sírni lenne mindig kedvem, ebben a rohadt tébolydában összetörik a lelkem!
Alkohol!