Az Aral-tó kiszáradása fényes bizonyítéka annak, hogy hova vezet, amikor a semmihez sem értő, felelősséget nem vállaló, dönteni képtelen és nem is akaró "elvtársak" kezében van a hatalom...
Számonkérhetetlenül...
A tó menthetetlen. Kiszáradt, kiszáradó folyók, tavak, tengerek képe vetíti előre a jövőt.
A valamikori mederben egykori hajók roncsai, ma már csupán lélekvesztők...
Levegőt be, jöjjön az ár, hagyd, hogy vigyen, amíg megtalál, majd az eseményhorizont után az élet úgyis magába zár.
Minket cseppet sem érdekel, nekünk a káosz, nektek rend, nekünk a zaj kell, nektek csend. Minket roppantul nem dob fel, ami nektek szégyen, nálunk szent, ti legyetek lent, mi maradunk fent.
Akár az összes dal kerülhetett volna a Csak hangosan! sorozatba, de a legtöbb mellé írok ezt-azt, így más címet kapnak. Tulajdonképpen nincs semmi jelentősége, sőt, tulajdonképpen semminek nincs jelentősége...
A gödörbe esett sün kimentésére minden részletre kiterjedő, konstruktív, hatásos és sikeres összefogás alakult semmi perc alatt!
A süni amúgy azelőtt is és azóta is az "albérlőm", tegnap is találkoztam vele.
Jó lenne, ha ezt a gyönyörű országot ugyanilyen összefogásra és előremutató ötletek megfogalmazására képes, gondolkodni és tenni képes emberek laknák! Nagyon jó lenne...
Máskülönben nincs esély! És máskülönben nincs értelme!
A Kisherceg a bolygóján egy rózsát nevel, azt is búra alatt tartja... Én az enyészettől és a teljes megsemmisüléstől mentettem meg nem egy, hanem több rózsát, akik egy kivétellel mind túlélték a beavatkozásomat!
Ügyes vagyok, ez szép eredmény! Már az új hajtások is szárba szökkentek, miként az égig érő paszuly indul útjára...
A faszbúkon futottam bele ebbe az apró látleletbe korunk társadalmáról. Változtatás, módosítás, javítás nélkül bemásolom most Nektek. Igazából írhatta volna bárki, aki emberekkel kell, hogy foglalkozzon. Írhatta volna eladó, ápoló, tanár, mentős, bárki...