2018. január 29., hétfő

Így vonulunk be

A cikk eredetileg megjelent: 2012. június 1-jén

A cím kivételesen nem arra vonatkozik, hogy hogyan szeretnék bevonulni mondjuk Pozsonyba! Úgy értem hány tankkal! Nem, most egészen másról van szó!


Mi így vonulunk be a történelembe! Bizonyára sokan ismeritek ezt a sort, aki a 80-as években gondolkodott, vagy legalább messzebb is próbált nézni, azok biztosan! Már akkor is voltak, akik csak voltak és csak néztek ki a fejükből, de sokan, nagyon sokan gondolkodtunk és szerettünk volna egy másik Magyarországot! Én most is egy másikat szeretnék!

Sőt, most csak igazán!

Ebben a dalban sok olyan mondat van, ami a kedvenceim közé tartozik. Rögtön az első: "Nekem egy beteg nő vagy, az orvosnak nőbeteg..."

Hát igen... Ha a nőkkel kezdődik minden, ejtsünk pár szót róluk! Jelenleg ott tartunk, hogy 10 nőből 8 annyit sem érdemel, hogy a férfi tisztelje és szeresse! Katasztrófa! Ostobák, megbízhatatlanok, felszínesek, mesterkéltek, beképzeltek, karrier- élvezet- és pénzhajhászók, ismerek olyan nőt, aki többet iszik, mint három félalkoholista férfi csúcsidőben! Tisztelet a maradék kettőnek, ők viszont megérdemlik, hogy az ember lehozza a csillagokat is az égből értük!

A másik kedvenc mondatom: "Mi úgy megyünk el innen, mintha itt se lettünk volna, mint a katonák a háborúban, úgy tűnünk el sorban..."

Ehhez sem kell sok magyarázat! Hány olyan esetet tudnék most felsorolni, ami úgy kezdődött, hogy "mindig barátság", aztán meg sem ismer ma már! Szánalmas!

Igen, egy másik Magyarország kell ide! Ahol van tisztelet, becsület, erkölcs, tudás, hit, erő és akarat! Vér nélkül nem fog menni, ebben is biztos vagyok!

Nincsenek megjegyzések: