2018. január 16., kedd

vitéz Bertalan Árpád őrnagy

A cikk eredetileg megjelent: 2013. április 12-én

Nagy nap a mai! Ma katonai tiszteletadás mellett temetik újra a Fiumei úti Sírkertben vitéz Bertalan Árpád II. világháborús katonát, a magyar katonai ejtőernyőzés alapítóját.

A Honvédelmi Minisztérium (HM) az MTI-hez eljuttatott közleményében azt írta: a Magyar Királyi Honvédség "ikonikus alakja" az első világháborúban küzdött az Isonzónál, a Piavénél, a háború utolsó négy hónapját az albán hegyvidéken küzdötte végig. Vitéz Bertalan Árpád őrnagy haditetteivel is beírta magát a magyar hadtörténelem nagykönyvébe, de legnagyobb érdemének az ejtőernyős fegyvernem megalapítását tekintik.


Mint kifejtették: az 1930-as évek közepén az akkori honvédség élénk érdeklődést tanúsított az ejtőernyőzés iránt. A hadseregen belüli ejtőernyőzés megszervezésével Bertalan Árpádot bízták meg, ő maga köré gyűjtött néhány vállalkozó szellemű fiatal hadnagyot, és gyakorlatilag a semmiből, pár elavult pilóta-mentőernyő segítségével, a szombathelyi repülőtéren kísérletezte ki az ejtőernyős ugrás alapjait.

Ez a kísérleti csapat 1938. szeptember 11-én alakult meg, ezért ezt a napot tekintik a magyar katonai ejtőernyőzés megalapítása dátumának.

Az ejtőernyős zászlóalj első harci bevetésén, 1941. április 12-én, Bertalan Árpád 15 ejtőernyős bajtársával, valamint az őket szállító repülőgép személyzetével együtt halt hősi halált. Földi maradványait a Farkasréti temetőben temették el. Újratemetése ma délután a Fiumei úti sírkert 52. katonai parcellájában lesz, amely méltó nyughelyet biztosít e kivételes katonának. A katonai ceremónián Orosz Zoltán altábornagy, Honvéd Vezérkar főnökhelyettese mond beszédet.

Bertalan Árpád megkapta a Tiszti Arany Vitézségi Érmet, és 1927-ben fölvették a Mária Terézia Katonai Rend lovagjai közé is. Ezt a két kitüntetést együtt a Monarchia hatalmas hadseregének veteránjai közül még tucatnyian sem viselték – írta a HM. 1941. május 9-én az általa megteremtett alakulat fölvette első parancsnokának, vitéz Bertalan Árpádnak a nevét.


Vitéz Bertalan Árpád őrnagy élete:

Az I. világháború egyik legendás hőse, a magyar ejtőernyős fegyvernem megszervezője.

A Budapesti Hadapródiskola elvégzése után tiszthelyettesként vezénylik az olasz frontra a Bosznia-Hercegovinai 3. tábori vadász zászlóaljhoz. Elsődleges feladata váratlan éjszakai rajtaütésekkel, erőszakos felderítéssel, állandóan zavarni, nyugtalanítani az ellenséget, és foglyokat ejteni. Sikeres vállalkozásai nyomán zászlóssá, majd hadnaggyá lép elő.

19 éves hadnagyként a Globocak hegycsúcs elleni támadás során egy 15 fős rohamcsapat élén három olasz állást számol fel, több száz foglyot ejt és 6 nehéztarackot zsákmányol. Haditettéért megkapja a Tiszti Arany Vitézségi Érmet (1918), majd tíz évvel később a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét (1928).

Az első világháború után, mint hivatásos tiszt a régi hadseregből a nemzeti hadseregbe lép, és a győri gyalogezredben szolgál. 1922. augusztus 15-én avatják vitézzé, szeptemberben előlép főhadnaggyá, 1927. november elsejével századossá.

1935 tavaszán Mosonmagyaróvárra helyezik át, ahol május elsejével átveszi az árkász század parancsnokságát.

1938-tól a honvédség elit alakulatának, az ejtőernyős egységnek megszervezője és kiképző parancsnoka Szombathelyen, majd Pápán. A csupa önkéntesekből álló, fiatal sportembereket magába foglaló alakulat tagjai különleges kiképzést kapnak közelharcból, mesterlövészetből és minden terhelés elviseléséből.

1939. novembertől őrnagy. A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről 1941. április 12-én a Délvidékre indul bevetésre öt géppel az ejtőernyős zászlóalj. A vezérgép közvetlenül a felszállás után megbillen, lezuhan és kigyullad. A katasztrófában a repülőgép személyzete, Bertalan Árpád harccsoport-parancsnok és 15 ejtőernyőse hősi halált hal.

A Magyar Királyi 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj a tragédia után parancsnoka nevét veszi fel, így 1941. május 17-től megnevezése: Magyar Királyi vitéz Bertalan Árpád 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj.

Történelem

1941. április 11-én 14 órakor a magyar III. hadtest alakulatai támadást indítottak a Duna-Tisza által határolt jugoszláv területek, a baranyai háromszög, valamint a muraközi területek elfoglalására. A hadművelet során az első magyar ejtőernyős zászlóalj bevetésével is számoltak.

A terv az volt, hogy Bácskában, a Ferenc József csatorna egy fontos hídját (Szenttamás) az ejtőernyősök 104 fős harccsoportja egy meglepetésszerű támadással elfoglalja és a saját csapatok beérkezéséig megtartja.

Az esőzések miatt a füves pápai repülőtér talaja felázott, így a csapatszállító gépek csak terhelés nélkül, üresen tudtak felszállni, ezért a repülőtéren állomásozó 5 db Savoia-Marchetti SM-75 repülőgép 1941. április 11-én parancsot kapott a Veszprém melletti Jutas repülőtérre történő átrepülésre, mivel ennek talaja köves volt. Az E-105 lajstromszámú gép motorhiba miatt csak másnap tudott átrepülni a jutasi repülőtérre, így az eredeti tervtől eltérően Veszprémben már csak 4 db SM-75 repülőgéppel készültek az ejtőernyősök a bevetésére. Az ugróállomány átszállítása Pápáról Veszprémbe tehergépkocsikkal történt.

1941. április 12-én a reggeli órákban a magyar légierő Önálló Távolfelderítő Repülőosztály egy Ju-86-s gépe felderítést hajtott végre a tervezett bevetés körzetében. A pilóta jelentése szerint a hídon a visszavonuló jugoszláv katonák özönlenek, és az átkelő felrobbantására utaló előkészületek is jól észlelhetők.

A négy csapatszállító repülőgépet Jutason feltöltötték üzemanyaggal, elhelyeztek bennük négy-négy, egyenként 100 kg-os ejtőtartályt lőszerrel, nehézpuskákkal és géppuskákkal. A bevetési terv szerint a négy gép kötelékrombuszt repül, két ajtón át egyszerre dob, s ezzel megakadályozza a deszant szétszóródását. A 4 x 26 fő 60 másodperc alatt elhagyja a gépet.

A tragédia

A 17 órára szóló bevetési parancs 15 óra 45 perckor érkezett meg géptávírón. A deszant 16 óra 45 perckor beszállt, majd a pilóták a motorok bemelegítése után megindultak. A gépek egymás után jobbra fordultak, elgurultak a repülőtér város felőli végébe, ott bal fordulattal szembefordultak a széllel és a bakonyi Papod tetővel, majd az E-102 lajstromjelű első gép-fedélzetén Bertalan őrnaggyal - nekifutott, és a hangárok vonalában felemelkedett. Közben a második gép nekifutásban, a harmadik gurulóban volt, az utolsó éppen hogy megindult, amikor a vezérgép hirtelen meredeken emelkedni kezdett felfelé, elveszítette sebességét, 50-80 méter magasan átbillent, jobbra dőlt és lapos szögben, de működő motorokkal a talajt érintve csúszott. A gép légcsavarjai leszakadtak, a jobb motor levált, és benyomódott a kabin oldalába. A gép alsó burkolata felszakadt, az alsó géppuskaállás leszakadt, a kiömlő benzin pedig a forró alkatrészektől lángra lobbant.

A baleset alig két perc alatt zajlott le. 17 óra 1 perc volt. A gépből a hátsó ajtón keresztül négy fő menekült ki, a légi lövész a hátsó géppuskaállásból a gép oldalán lecsúszva talált kiutat. A belső térből a lángokon keresztül még öt főnek sikerült kimenekülnie. Az egyik katona - akinek már sikerült kimenekülnie - visszament, hogy a parancsnokot kimentse az égő gépből, de ő is életét vesztette. A mentést nehezítette, hogy a repülőtér nem volt felkészülve a balesetekre, hiányzott a tűzoltó osztag és a tűzoltó felszerelés. A sebesülteket a veszprémi kórházba szállították. A balesetben 20 katona halt hősi halált.

A helyzetet bonyolította, hogy a vezérgépen voltak a hadműveleti dokumentumok, részletes térképek, célfotók, amelyek mind elégtek. Azt az elvet, amelyet a németek alkalmaztak, hogy a parancsnok később induljon, de elsőnek ugorjon, itt nem tartották be. A baleset után a rangidős tiszt, Kiss Zoltán főhadnagy vette át a parancsnokságot. Ő, az egység önbizalmának és presztízsének helyreállítása érdekében, a bevetést javasolta, de kisebb erőkkel. Ennek megfelelően folytatták az előkészületeket, csökkentették a létszámot és a ledobásra kerülő anyagot. Közben a III. hadtest parancsnoksága úgy döntött, hogy a bevetést végrehajtják.

A megmaradt három gép 19 órakor elemelkedett a veszprémi kifutóról, és már szürkületben folytatta az útját a Ferenc József csatorna hídja felé. Az egyik gép motorja akadozni kezdett, ezért lemaradt, de a kötelék így is eljutott Bácskába, a hadműveleti területre. Azonban navigációs hiba miatt az eredeti cél előtt 15 km-rel, 3 perccel korábban történt az ugrás és Csantavértől délre értek földet az ejtőernyősök. A korábbi kiugrás következtében a deszantosok már csak előrenyomuló "földi" csapatokkal érték el a kijelölt célterületet.

Szakemberek szerint a vezérgép lezuhanását nem a túlterhelés, hanem műszaki hiba okozta. A hivatalos vizsgálóbizottsági jelentés szerint: " a gép magassági kormány trimm (kiegyenlítő) rendszerének meghibásodása okozta a tragédiát. A vezérlőrendszer, vagy a csőrendszer hibája miatt hirtelen faroknehéz helyzetbe jutott a repülő, és csak a motorok teljesítménye emelte felfelé. A meredek állásszög miatt azonban a sebessége elégtelenné vált." Tény, hogy a megmaradt 4 db SM-75 repülőgépből kettő még 1941-ben műszaki ok miatt lezuhant.

A veszprémi légikatasztrófában 1941. április 12-én hősi halált halt katonák névsora:

Ejtőernyősök:

1. Vitéz Bertalan Árpád őrnagy
2. Horváth Gyula szakaszvezető
3. Kerekes Imre szakaszvezető
4. Koscsó Lajos tizedes
5. Auth Károly örvezető
6. Molnár András örvezető
7. Németh János örvezető
8. Szabó György őrvezető
9. Czakó Mihály ejtőernyős
10. Fejes József ejtőernyős
11. Horváth Mihály ejtőernyős
12. Pados Géza ejtőernyős
13. Pomázi Imre ejtőernyős
14. Radványi Mihály ejtőernyős
15. Sándor Sándor ejtőernyős
16. Varga Gyula ejtőernyős

Repülők:

1. Kelemen Károly százados, pilóta, szállító-repülőszázad parancsnok
2. Bene László főhadnagy, navigátor
3. Petri Károly örmester, rádiós
4. Döbör János szakaszvezető, szerelő


Vitéz Bertalan Árpád őrnagy az ejtőernyős zászlóalj parancsnoka a budapesti Farkasréti temető Felső temetőrész (Hóvirág út) új 15. parcella 3. sor 36. sírhelyen (N47 29,115 E18 59,763), míg az ejtőernyősök és a repülők földi maradványai a veszprémi Vámosi úti temető katonai parcellájában találhatók.

vitéz Bertalan Árpád őrnagy, posztumusz alezredes kitüntetései a viselés sorrendjében:

Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztje

Tiszti Arany Vitézségi Érem

Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (a fenti képen nem viseli, sőt egyáltalán nem ismerek olyan fotót amelyen viselné)

Legfelsőbb Dicsérő elismerés újólag (Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon)

Legfelsőbb Dicsérő elismerés (Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon)

Magyar Koronás Bronzérem szalagján az elmaradt I. világháborús (Katonai Érdemkereszt kardokkal III. osztálya) kitüntetésnek a kisebbített mása.

Károly Csapatkereszt

Sebesülési érem egy középsávval

Tiszti Szolgálati Jel III. osztálya

Háborús Emlékérem kardokkal és sisakkal, a piros-fehér-zöld színű hadi érem szalagján

Osztrák Háborús Emlékérem a kardokkal

Vitézi jelvény. 1922. augusztus 15.-én avatták vitézzé.



MTI/vitezirend.co.hu/magyartudat.com/bonyhadairsoft.hu

Nincsenek megjegyzések: