A cikk eredetileg megjelent: 2012. április 6-án
Én még voltam katona. Sőt: én katona voltam! Önként jelentkeztem a mélységi felderítőkhöz, ahol ejtőernyős távírász lettem! Nem volt sétagalopp!
Nekem nem intézett anyuci felmentést, mert fájós a lábujjam, én nem kerültem irodára, kényelmes körülmények közé, én az első naptól az utolsóig keményen kivettem a részemet a Honvédség mindennapjaiból!
Kemény volt, de jó! Leszerelés előtt két héttel még olyan menetgyakorlaton vettünk részt, hogy feltörte az amúgy tökéletesen bejáratott bakancs a lábam! Ezt nem panaszként írom, ma is szükség lenne honvédségre, kiképzésre és leginkább elkötelezett, elszánt, a hazát megvédeni kész és képes katonákra!
Van néhány régi fényképem, megmutatom őket!
Kezdetnek rögtön a Magyar Királyi Honvédség ejtőernyős alakulatainak a jelvényét láthatjátok, szerencsére amikor bevonultam már túl voltunk a kommunista "elvtársozás" időszakán, az egységem bátran felvállalta a hősi múlt örökségét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése