Bizonyos okok miatt nem tudok Neked beszámolni az új fejleményekről, de ne hidd, hogy elvesztek az álmaink és ne gondold, hogy bármit is máshogy fogok csinálni, mint amit 90-ben megbeszéltünk!
Kivágták a fákat... Az első sorból az összeset...
Csak a szél járja be a helyüket, leveleik árván száradnak a poros fűben. A kaszálást kávéért cserébe csinálják fáradt kezek, a benzin úgy tűnik nagy kincs és egyben hiánycikk, miként azt az eléd vetített képeken látod, mindenféle Apokalipszis-gyanús filmekben.
Nem tudom, emlékszel-e még a Tisza-parti útra, ahol éppen csak sikerült bevenni a kanyart. De sikerült, és ez a lényeg!
Ha azok döntik a fákat, mi ültessük újra az összeset! Tudom, hogy Te is így gondolnád!
Tudod, van az úgy, hogy a szív beleszakad a tehetetlenségbe, az értelmetlenségbe, az értetlenségbe, a nemtörődömségbe, a butaság mindent behálózó szövevényébe!
Jön a tehervonat... Ne haragudj, hogy pont Neked írok erről, de kell.
Igen, jön, ahogy 1937. december 3-án is jött az 1284 sz. tehervonat és derékba törte József Attila életét. Pontosabban a nyakát törte, gerincet tört, kezet szakított le az acélkerék!
Ősz van. Véget ért a nyár, milyen kár! Ma reggel Zs. kirakott egy képet a faszbúkra, hogy milyen jó és szép, hogy ősz van, mert jöhet a meleg kakaó, a falevélhullás, a kötött pulcsi, a sült gesztenye, a kuckózós esték meg ilyenek.
Tudod, a vasúton nagyon sok dolognak kell egyszerre jól működnie, hogy minden menjen! Úgy értem, a vonatok menjenek! Nos, vázolom Neked a jelenlegi helyzetet. A karbantartás, ami megfelelően elvégezve megelőzne rengeteg bajt, az csak jelképes igazából. Sajnos, ez van! Lehetne ragozni, hogy miért és hogyan, de ebbe most ne menjünk bele.
Változást szerettünk volna, emlékszel? Jó irányba. Nem értünk el semmit... Volt, aki feladta, van, aki továbbra is küzd! Miért? Nos, kedves J. ez nehéz kérdés! Nem lehet megválaszolni, minden érv ellen van két ellenérv, minden sors más és tudod, az emberek furcsán működnek, már nem is akarok kiigazodni rajtuk...
