2018. szeptember 1., szombat

Levelek Mezőkövesdre - 04. Véget ért a nyár

Kedves J.!

Ősz van. Véget ért a nyár, milyen kár! Ma reggel Zs. kirakott egy képet a faszbúkra, hogy milyen jó és szép, hogy ősz van, mert jöhet a meleg kakaó, a falevélhullás, a kötött pulcsi, a sült gesztenye, a kuckózós esték meg ilyenek. 

Igen, innen is lehet nézni a dolgot.

Meg onnan is, hogy amikor eljön az ősz, akkor vége van valaminek, vége van az évnek, hiába jön még négy lassú hónap.

Jönnek a fázós reggelek, amikor már venni kell pulcsit, de hazafelé még kézben kell cipelni egy ideig. Közeleg az esős idő, az a szomorú. Amikor mindent elborít a sár, amikor mindenhova belopja magát a vacogás és a hideg, ködös pára. 

Amikor kerülgetni kell az óceán-mélységű, zavaros, tükörkép-sirató tócsákat.


Nálunk kezdődni fognak az ész nélküli vágányzárak, a maradék pénzeket el kell verni! Mindegy, hogy van-e értelme, csinálni fognak ezt-azt, itt-ott. Minek, kérdem én! Minek? Amúgy sem értem már ezt az egészet... Mindegy, hogy hány vágányzár van, mindegy, hogy hol, mit csinálnak, a lassújel-kimutatás most is négy oldal Ferencvárosig, miként január 1-jén!

Eszembe jut a dal néhány sora: "Veletek nőttem fel házak, városok, fáradt villamosok, kőhidak." Igen, ahol ma lakótelep van és boltok és iskolák, ott mi bicóztunk az öcsémmel, aki egy dombról lefelé akkorát esett, hogy azt gondoltam elsőre, hogy talán túl sem éli. Túlélte! Ahogy én is túléltem eddig mindent. Eddig.

Kínoz egy ének, akárhol jársz! Zsúfolt vonatok, részeg katonák. Mondjuk őket már nem láthatod, nincsenek. Úgy tűntek el a köztudatból és az utcaképből, mint ahogy az álmaink foszlottak szerteszéjjel az ősz beköszöntével. Vasúti várótermek még vannak. Pénznyelő automaták is.

Valamikor 1990-ben hajnalban a Keleti pályaudvaron finom kakaót adott nekem az automata a két sajtos kiflim mellé, reggeli gyanánt. Működött! Akkor még működött.

Ma már nem iszok kakaót.




A fotó innen van.

Nincsenek megjegyzések: