Pléhkrisztus

A plázák és a bankok mellett elmegyek, sőt, ha lehet oda sem nézek. A tömeget is kerülöm... Te is így tegyél!

De az út menti keresztek egy pillanatra mindig elgondolkoztatnak menet közben! A pléhkeresztek is. Sőt!

Egyszerűségük és tisztaságuk lenyűgöző!

A ráemelt tekintet megpihen, az idő kicsit megáll, a szív tudja, hogy miért dobog, a lélek Hazatalál! 

Mindig.

A dalt ez a Pléhkrisztus ihlette, a mai napig ott áll a Koszorú utca sarkán.

Juhász Gyula: A tápai Krisztus 


Az ország útján függ s a földre néz, 
Arcán szelíd mosoly a szenvedés. 

A falu népét nézi csöndesen, 
Amint ballagva munkából megyen. 

Az ősi népet, mely az ősi föld 
Zsellére csak és várja az időt, 

Mikor saját portáján úr leszen, 
Mikor az élet néki is terem. 

A magyar Krisztus, a falusi szent 
Hiszen nekik is megváltást izent. 

Olyan testvéri áldással tekint 
Feléjük és biztatja híveit. 

Feje fölött a nyárfa is magyar, 
A fecske is és egy a zivatar, 

Mely őt paskolja s a falut veri 
És folyton buzgó öt szent sebei 

Nem a magyarság sorsát hirdetik? 
És ki segít már, ha ő sem segít?