A kígyó levedli bőrét lassan. Kirajzolódik minden, látjuk, egyre tisztább a kép, bár eddig sem volt semmi kétség bennünk!
Ugyanaz ismétlődik, szinte pontosan ugyanúgy, ugyanakkor. Már nem lepődök meg. Már nem lepődünk meg. Legfeljebb akkor, amikor a gyermekeket is belerángatják! Ez már sok, a provokáció túl sok könnyet szül...
Nem lesz ez így jó!
Azt mondják, ezres nagyságrendben rabolják el a gyermekeket, és szinte mindig csak a fehér gyermekeket.
Tehát van értékünk! Nekünk van! A fekete, a barna nem kell, tehát nincs értéke...
Tudjuk, igen, nekünk még van értékünk!
De nem lehet minden elrabolt és eltüntetett gyermek helyett újat szülni, ez nem ilyen egyszerű! Ha elhamvad a jelen, ők is elhamvadnak! De ők végleg!
Nem úgy, miként a Főnix! Akiből csak egy van, úgy a Mindenható is EGY! A láng, a tűz után újra itt lesz, ahogy itt van most! Az utód(ok) miatt van most itt...
A hatalmas, ám kihalt, üres várfalon a rengeteg ablak, alattuk kiszáradt folyók és eltűnő tenger...
EGY a cél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése