2018. október 6., szombat

Utolsó cigaretta

Eredetileg hosszú cikket terveztem írni, aztán azt gondoltam, hogy csak annyit írok, hogy: Ennyi! Tulajdonképpen nincs is kedvem most írni. Ez van. De a mai dátumhoz tartozó esemény miatt mégis kell, hogy papírra vessek pár gondolatot. 

Éjjel gyönyörű volt a Hold. Csodálatosan ragyogott! Talán még sohasem világította be ilyen éles fénnyel az égboltot! De lassan elfogyó állapotban volt.

Az mondjuk igazán lenyűgöző, amikor már majdnem elfogy, de a fénye miatt látszik élesen az egész, az a rész is, ami árnyékban van!

Ahogy fogynak az órák, úgy válik el egyre élesebben az értékes az értéktelentől, úgy válik lassan láthatóvá a láthatatlan! A feladat adott, a megoldást tudom: megfoghatóvá fogalmazni a megfoghatatlant, művészien, finoman és érzéssel!

Amit leírok, az Igaz! Van, aki ma ünnepel, születésnapot, névnapot, esküvőt, keresztelőt, és van, aki ma gyászol, temet, sír, szomorú. Biztosan.

A lemez serceg, a dal mégis mélyen bennem él! Örökké!

Én 23 óra 59 percig várok. Utána lemerülök, miként egy tengeralattjáró, mint az alábbi képeken lévő Tangó osztályú szovjet hajó. Ez a naszád egyébként a tengerek varázslója, a valaha épített legnagyobb és legerősebb, hagyományos meghajtású vadász-tengeralattjáró.

És, hogy mitől veszélyes fegyver a tengeralattjáró? Nézzétek meg a harmadik képet!









A képek innen, innen és innen vannak.

Nincsenek megjegyzések: