Apokrif

Pilinszky János: Apokrif

1

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

Nélküled

Kosztolányi Dezső írta, hogy a "A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa." Igen! Ez igaz a versekre is, hozzátéve, hogy múzsa nélkül nincs igazi és jó vers!

Egy elgondolkodtató, szívszorítóan fájdalmas verset dolgozott át zeneileg a P-Mobil. Az eredeti is nagyon jó, az Ismerős Arcoktól, kissé lassú nekem és melankolikus, de gyönyörű és sírós!

Tovább viszem...

Ha már zenét adok Nektek, akkor legyen még, hiszen voltam apostol, voltam harcos, voltam a tavasz és voltam a hó, voltam a Hold és voltam a Nap, véremben fürdött Arad!

A múltam titkát tovább viszem!

Néha elborul az ég...

Piszkos utcák kövén kell tovább menni, úgy, hogy a fejem fölött néha elborul az ég! Ez van, ez ilyen! Nem számít, a lényeg, hogy menjünk tovább!

Farkasszemet nézek a sötétséggel, csak az igazság szava segít!

A múltkor a metrón láttam Balázst egy pillanatra, innen jutott eszembe, hogy ez a dal is felkerüljön.

Mátrix

Szia! www.orbanlaszlo.hu :)