Nehéz idők és az a furcsa srác

"A reggel igazi magyar reggel
 A munka vár, én nem maradhatok
 Csodálatos a rendszer,
 Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon

 A villamosok is arra mennek,
 Amerre nekem menni kell
 De mondd, mi történne ha egyszer, csak egyszer,
 Egyszer az életben nem szállnék fel?"

Tényleg, mi történne, ha nem szállnék fel arra a villamosra, ami amúgy arra megy, amerre nekem mennem kell?

Nehéz kérdés. Jó kérdés? Van jó kérdés? Ha bármilyen kérdésre nem kapunk választ, vagy, ha kapunk, de nem megyünk vele semmire, akkor mi van?

A kérdés azért van, hogy választ kapjunk rá. Amúgy, mindig ott van a jó válasz az orrunk előtt, csak észre kellene venni, el kellene fogadni...

Csodálatos a rendszer és rendezett? Valóban? Szerintem szörnyű, sötét, gonosz és a rendezettség a félelmet irányítja csak, ami gúzsba köti az egész bolygót. Le kell rázni magunkról, mindegy mi lesz az ára!

Nem nézhetjük tovább azt, hogy "mi a szabály".

Nincs szabály, ahogy nincs kanál sem!

Egy szabály van, az a furcsa srác már kétezer évvel ezelőtt elmondta!

Miért nem hallgattok rá? Miért nem hallgattatok rá? Sem akkor, sem most...

"A Földhöz ragadtak a bátor álmok
 Ki megy keresztül, a kristályóceánon ?
 Nehéz az eső, gyenge a nap
 Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

 Élni akartam csak, de most már győzni kell
 Nehéz idők, mégis, valamiben hinni kell
 Gonosz varázslat, sötét mágia,
 Miféle szellemnek kellett elszabadulnia ?

 Mondd ki vagy és miért ítélsz
 Ha te sem tudhatod meddig élsz!?
 Te sem tudhatod, hogy meddig tart még ez az egész!"

Meddig tart még ez az egész? Sohasem éltem ilyen sokáig...