Utoljára középiskolás éveim elején maketteztem, de mindig is vágytam rá, hogy újrakezdjem! Most eljött az idő.
Lássuk, mi a lényeg? Valaminek vagy valakinek a méretarányosan kicsinyített mását lehetőleg úgy megépíteni, hogy az hasonlítson az eredetire.
Milyen egyszerűnek tűnik, igaz?
Pedig dehogy...
Hiszen itt van mindjárt a méretarány-probléma: például az 1/72 kicsinyítés esetén ami a maketten 1 cm az a valóságban 72 cm! És lássuk be: 72 cm hosszban nagyon sok olyan dolog lehet pl. egy repülőgépen, tankon, autón, akármin, aminek az élethű megjelenítése enyhén szólva is kihívás! Mondjuk 72 cm alatt van egy üzemanyagbetöltő nyílás, 3 üzemeltetési felirat, 2 kapaszkodó és egy szellőző-nyílás.
És neked ezt 1cm-en kellene élethűen visszaadni...
Tulajdonképpen lehetetlen!
Így tehát marad az a lehetőség, hogy a makett illúziót kell, hogy keltsen! Azt, hogy ez majdnem olyan, mint az eredeti, vagy legalábbis nagyon hasonlít hozzá!
És van még egy nagyon fontos dolog a makettezésben: örömet kell, hogy szerezzen az építés, kapcsoljon ki, legyen élvezetes a tevékenység, amit csinálsz!
A makettezők többsége nem szigorú szabályok szerint megrendezett versenyekre építi a maketteket, hanem a saját szórakoztatására, azért, hogy örömét lelje magában az építésben is és később a makettben is, amikor ránéz a polcon vagy a vitrinben.
Azt hiszem, ennyi!
És igazából nem az a fontos, hogy az a gép minden részletében 100%-ban olyan legyen, mint az eredeti, hanem, hogy Neked, aki órákat töltesz az építésével, örömet szerezzen! És innentől kezdve én pl. nem ragaszkodok betegesen az előírt színhez, hanem úgy csinálom, hogy szerintem szép legyen!
Építés közben úgyis utánaolvas az ember a kis kedvencének, képeket nézeget, adatokat, műszaki paramétereket böngészik, egyszóval minden pillanat a hasznára válik. Makettet úgyis alapvetően érzelmi alapon választunk, hiszen mondjuk már gyerekkoromban tetszett egy repülőgép és most eljött az ideje a valósággá válásának.
Tehát: hajrá, makettezzetek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése