2020. április 22., szerda

Úton, útfélén...

Az egyik vasárnap reggel, amikor mentem dolgozni, otthontól a munkahelyemig összesen 5 db autóval találkoztam és ebben benne van a nagyváros is. Ott senki és semmi nem jött szembe velem...

És itt álljunk meg egy szóra. Miért nem azt írtam, hogy egy ember sem jött velem szemben? Mert nem mindenki ember! Mert az ember, mint szó, mint fogalom, minőséget jelöl. Ahogy a népmesékben mondják az öregek a legkisebb fiúnak, amikor valami jót tesz: "Ember lesz belőled, fiam!" Értitek? Ember!

Akinek van lelke és szíve! Aki jót tesz a másikkal, akár úgy is, hogy az a másik ezt észre sem veszi. Aki úgy is segít a másikon, hogy neki ettől nem lesz jobb, sőt akár rosszabb is lesz, mégis segít! Na, az az "ember"! Akinek van lelke, bár, akinek igazi lelke van, az már egy kicsit több, mint a sima ember.

A legtöbb élőlény, akivel a mindennapok során találkozunk, nem "ember". Rovarok ezek, élősködők, bogarak, akiknek csak az számít, hogy a saját ostoba, mindennapi, kicsinyes szükségleteiket kielégítsék. Kaja, pia, kocsi, ház, tv, telefon stb. Legyen zaba a mekdrájvban, mert az micsoda nagy buli, az menő...

Ők azok, akik kinevetnek, ha bajba kerülsz, ők azok, akik nem segítenek neked, ha szükséged lenne rá, ők azok, akik elmennek melletted az utcán, ha baj ér. És sokan vannak. Nagyon sokan! Ők vannak többségben, sajnos.

Játsszunk kicsit, megint! 

Most játsszuk azt, hogy ezek eltűntek a bolygóról, mindegy, hogy hogyan és miért. Játsszuk azt, hogy újra tiszta a levegő, a folyók vize iható, a fű zöld, az erdők érintetlenek, van tér. Élettér.

Mire van még szükség? Igen! Egy nőre. A NŐ-re! Akiért érdemes élni, aki mosolyt varázsol az arcomra, a szemembe és a szívembe, aki otthont teremt a lakásból, akinek a gyönyörű, formás vonalait végigsimítani maga a csoda! Akivel élmény együtt lenni, akivel lehet beszélgetni, aki megért engem és aki örül annak, hogy én megértem őt! Nekem nem kell több!

És, ha mindez megvan, akkor lehet a végtelen térben élni, lenni, létezni.

Ha már csak egy maroknyian lennénk, akkor nagy valószínűséggel senki nem foglalkozna például az utak karbantartásával, építésével, és mivel a művelt földek közelében kellene majd laknunk, felmerül a kérdés, hogy hogyan közlekedjünk?

Rossz, tönkrement utak, vízmosások, patakok, úttalan utak, erdők, puszták. Ezeken is célba kell majd érnünk, keressünk megoldást! 

Én már ki is néztem a játékunk egyik nyertesét, a Csepel 800-ast.

Íme:





Mivel, sajnos nem csupán, hogy nem gyártják, de már a rendszerből is vagy 50 éve kivonták, így nem valószínű, hogy birtokba vehetjük, tehát keressünk mást!

Legyen, mondjuk a GAZ gyár 34039 típusjelzésű masinája, amit a GAZ 71-es továbbfejlesztésével hoztak létre. Legyen, azt hiszem jó lesz! Nem nagyon lesz olyan hely, ahová nem fogunk eljutni!

Tessék:






Vígan hazavisszük vele a fát a tűzre, a halat, amit kipecázunk a kristálytiszta patakból, a gombát, amit összeszedtünk az erdőben. A gyerekek élvezni fogják az utazást a platón, a tetőn, és ezzel mehetünk úgy is, hogy nyitva van az ajtó!

Fotók: innen és innen.

Nincsenek megjegyzések: