A túlélő nem felejt!

Sopron, Budapest, Szolnok, Miskolc, Debrecen, Nagyvárad, Kolozsvár, Gáza, Teherán, Bejrut gyermekei nem hallgatnak holtukban sem...

És senki ne csodálkozzon a következményeken!

Hajrá Bányász! - 28.

József Attila - Munkások

József Attila - Munkások

Forgolódnak a tőkés birodalmak,
csattog világot szaggató foguk.
Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak
s mint fészket ütik le a kis falut.
Egy nyál a tenger! Termelő zabálás, -
kis, búvó országokra rálehel
a tátott tőke sárga szája. Párás
büdösség-felhő lep bennünket el.

Egy villámsakk - 39.

Világossal játszottam:

Makettezzünk: Mitsubishi A6M2b Zero

A következő gép egy legenda, a híres Zero! Ami teljes nevén így fest: Mitsubishi A6M2b Zero.

Az Airfix makettje, 1/72 a méretarány. Nem vagyok igazán elégedett, bár sokkal jobban tetszik, mint az előző gép! Azért már látszik egy kis fejlődés a munkásságomon:

Makettezzünk: MIG-15

Első makettem a lengyel Plastyk cég 1/72 méretarányú MIG-15 gépe.

A makett sem túl jó és még én is béna vagyok, ráadásul ecsettel festettem, szóval a végeredmény messze elmarad a kívánatostól, de ez volt a kezdet:

Makettezzünk: bevezető gondolatok

Utoljára középiskolás éveim elején maketteztem, de mindig is vágytam rá, hogy újrakezdjem! Most eljött az idő. 

Lássuk, mi a lényeg? Valaminek vagy valakinek a méretarányosan kicsinyített mását lehetőleg úgy megépíteni, hogy az hasonlítson az eredetire. 

Milyen egyszerűnek tűnik, igaz? 

Egy villámsakk - 38.

Világossal játszottam:

Egy villámsakk - 37.

Világossal játszottam:

Boldog Karácsonyt!

Csak hangosan! 41. - Boldog élet

Egy villámsakk - 36.

Világossal játszottam:

November 7-re...

"jól élt belőlem néhány spicli,

 mesélni bőven lenne mit,

 nem volt a dupla jéghez whisky,

 kunbélák ittak martinit..."

Egy villámsakk - 35.

Sötéttel játszottam:

Figyelek ám!

Csak hangosan! 40. - A kezdet és a vég

Egy villámsakk - 34.

Sötéttel játszottam:

Több, mint 27

A fiúk már több, mint 27 évesek.

Isten óvja Őket most és mindörökké!

Az egyik kedvenc képem Róluk:

Pár gondolat egy Nobel-díj kapcsán

Az alábbi írás egy vita kapcsán került elém, változtatás nélkül közreadom:

"Na akkor fussunk neki még egyszer, utoljára.

Aki megtagadja a gyökereit, nem próféta, hanem számító moralista.

Krasznahorkai László kijelentése – miszerint nem büszke arra, hogy magyar, mert bolondok közé született – nem művészi látlelet, hanem egy nemzet arculcsapása. Ez nem fájdalomból fakadó önvizsgálat, hanem hideg elidegenedés. Aki így beszél a hazájáról, az nem gyógyítani akarja, hanem leírni, mint egy elveszett beteget.

Nem igaz, hogy ez csupán „irodalmi túlzás”. Egy Nobel-díjas író szavai nem maradnak a metafora szintjén. Világszinten értelmezik őket – és ha ő bolondok országának nevezi Magyarországot, akkor a külvilág számára mi is azok leszünk. Ez nem bátor igazságmondás, hanem felelőtlen önlejáratás.

Nem igaz, hogy a művészet mindent megenged. A művészeti liberalizmus nem jelent erkölcsi nihilizmust. Az alkotói szabadság nem jogosít fel senkit arra, hogy megtagadja a saját közösségét. A művész, aki a saját népét gúnyolja, nem próféta, hanem cinikus moralista, aki a távolságból oktatja azokat, akiktől egykor a kultúráját kapta.

Nem igaz, hogy ez a kijelentés ostorozás a szeretet jegyében. Az ostorozás célja a megtisztulás. Ez viszont puszta lenézés. Ady Endre azért fájt, mert szeretett. Krasznahorkai mondatai nem fájnak – csak elutasítanak. Ő nem sír a nemzetért, hanem elhúzódik tőle, mint valami fertőzéstől.

Egy villámsakk - 33.

Világossal játszottam: