2018. június 5., kedd

Fecske vagy fal?

Lecsó azt írja, John Lennon él, én viszont a múltkor láttam egy új orosz filmet, amiben Hitler túlélte a háborút!

Azt is írja, hogy nem megy már ember az űrbe! Akkor, hogy is van ez? Két űrprogram van a hírek szerint, egy a nyilvánosságnak, egy pedig titkos!

Nincs elég hely...

Végzem a dolgom, vágyom a zöldre, vágyom a győzelemre! Soha nem adjuk fel, emlékszel? A képen Zs. barátom látható, a századjelvényen a felirat: "Soha nem hátrálunk meg!"


Én ezt mindig is komolyan gondoltam! Mindegy, hogy mennyi könny, keserűség és fájdalom az ára, de akkor is ott az érzés, ami segít! Győznünk kell, de ha elbukom, akkor is emelt fővel hullok alá, mert én megpróbáltam!

Sokszor ennyi is elég, nem? Nem, ez kevés, de nem mindig lehet többet tenni... 

Egyedül a fal ellen? Milyen fal, a berlini, vagy a másik? A falak azért születnek, hogy ledöntsük őket! Igaz? Már, ha nem túl magasak. És, ha nagyon magasak a  falak? Akkor lehet hozni létrát!

Ez vicces? Nem igazán... Látomás? Érzés? Emlék? Örökre? Igen!

A fecskék egy életre választanak párt maguknak! De mikor? Még a tojásban, azelőtt, vagy csak utána? És melyik életre? Tényleg, melyikre? Miért, hány van? Egy van, csak egyetlenegy, még ha sok formában is, de azt szeretjük, örökre! Mi egyetlenegy, fecske vagy szerelem? Nos, fecske sok van, de szívem csak egy! Így tehát, örökre!

"Sok a szúnyog az idén", legalább tudnak enni a fecskék!

Egyébként már kikeltek a kis fecskék, láttam a tojásdarabokat a földön.

Nincsenek megjegyzések: