2020. június 21., vasárnap

Mennyből az angyal

Mennyből az angyal, éneklik a gyerekek (is) karácsonykor. De ezt lehet ám most is dúdolni, sőt, továbbgondolni is lehet!

Nézzük!

Három Mennyből az angyalt hoztam, és egyik sem karácsonyi gyermekdal, vagy templomi ájtatos...

Miért? Hogyan jutott ez most eszembe? Ma vezettem 300 km-t és innen, pontosabban onnan, hogy ez alatt a 300 km alatt tulajdonképpen nem volt 30 méter egybefüggő jó út, szinte nem volt 30 méter kátyú, gödör és bucka nélküli útszakasz, szinte sehol nem lehet úgy közlekedni, hogy pl. a csatornafedeleken ne ugorjon egyet az autó.

Azért ez jóval több annál, minthogy azt mondjam rá: ez szomorú! Ez gáz, ez nagyon gáz! A frissen felújított, újraaszfaltozott útszakaszokon is meg-megdöccen a járgány egy-egy kanálisfedőn, illesztésen, a szegélyek nincsenek szintben, egy szó, mint száz: szégyen az egész hazai úthálózat, úgy, ahogy van!

Nyilván vannak kivételek, de ilyen a többség, sajnos...

Azért láttam szép dolgokat is, gyönyörűen felújított városközpontokat, emlékműveket, szobrokat. Örülök, nagyon örülök ennek!

És elhangzott egy érdekes felvetés: minden magyar településen van I. világháborús emlékmű, miért?

Igen, sajnos, van! Mégpedig azért, mert az volt a hazugság ilyen óriási léptékű főpróbája, a népirtás ipari szintre emelt legalizált formája, melynek során brutálisan megtizedelték népünket! Népünket?

Igen, sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nagyrészt igen, hiszen a "nemzetiségi" zászlóaljak nem egy és nem két esetben az első alkalmas pillanatban, egyszerűen megadták magukat az ellenségnek! Annak az ellenségnek, amelyik 1914-ben a mi oldalukon állt. Itt is és ott is! Milyen érdekes, nem?

Nahát? Árulók? Itt is , ott is? Bizony, azok! Igen, itt is és ott is...

Ez a háború egyben a hazugság világméretű elterjedését is magával hozta, bár a hazudozás sajnos nagyon jól ment azelőtt is...

Mennyből az angyal, nem ért semmit, így hát inkább ledob egy csikket és elfelejt majd minket...



Nincsenek megjegyzések: