Nehéz eldönteni, hogy mi a nehezebb, mi a rosszabb: a százados vívódása, aki kínlódik, mégis látja az egész hiábavalóságát, elveszti a feleségét és nem tud szabadulni a dzsungel árnyaitól, de megy, mert parancsot kapott, vagy az ezredes sorsa, aki tudja, hogy a "rendszernek" nincs értelme, semminek nincs jövője, a háború értelmetlen, felesleges és hiábavaló, ezért ki kell szállni az egészből?
Így aztán kilép a "kötelékből", nem érdekli semmiféle szabály többé, csak a saját törvényeinek engedelmeskedik. Kambodzsában magánhadsereget szervez, akik Istenként imádják és bármit megtesznek neki, bármit, amit mond.
A vezérkar őrültnek minősíti.
Ezzel persze el is dőlt a sorsa...
Ezen a bolygón így megy ez...
De egy őrület maga az út is, ami hozzá vezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése