Ma van 75 éve, hogy véget ért a csata Sztálingrádban. A történelem legkegyetlenebb csatája volt, kíméletlen, brutális, embertelen harc, a földi pokol!
1942 őszén indult offenzíva Sztálingrád bevételéért és egyben a Kaukázusi olajmezők felé vezető út megszerzéséért. Nem elhanyagolható szempont volt a város neve sem, elfoglalása hatalmas propagandaértékkel bírt volna! Nem írok részletes elemzést és ismertetőt, csupán néhány döbbenetes tény: a harcokban elesett, eltűnt, megsebesült közel kétmillió (2 000 000) ember! Felmorzsolódott mindkét oldalon mintegy 400 hadosztály!
A csata végén fogságba esett 95 000 német katonából csupán 5 000-en (ötezren!) tértek vissza, a többiek meghaltak a szovjet hadifogolytáborokban, munkatáborokban! Már békeidőben (is), hiszen az 50-es években engedték csak haza a hadifoglyok utolsó csoportjait! Ezekben a táborokban pusztultak egyébként a magyar hadifoglyok (is), és később a "málenkij robotra" elhurcolt tízezrek is!
1942 őszén indult offenzíva Sztálingrád bevételéért és egyben a Kaukázusi olajmezők felé vezető út megszerzéséért. Nem elhanyagolható szempont volt a város neve sem, elfoglalása hatalmas propagandaértékkel bírt volna! Nem írok részletes elemzést és ismertetőt, csupán néhány döbbenetes tény: a harcokban elesett, eltűnt, megsebesült közel kétmillió (2 000 000) ember! Felmorzsolódott mindkét oldalon mintegy 400 hadosztály!
A csata végén fogságba esett 95 000 német katonából csupán 5 000-en (ötezren!) tértek vissza, a többiek meghaltak a szovjet hadifogolytáborokban, munkatáborokban! Már békeidőben (is), hiszen az 50-es években engedték csak haza a hadifoglyok utolsó csoportjait! Ezekben a táborokban pusztultak egyébként a magyar hadifoglyok (is), és később a "málenkij robotra" elhurcolt tízezrek is!
Amiért mindez eszembe jutott, az évfordulón túl, az az, hogy találtam egy képet, ami gyerekkoromban a történelemkönyvben volt:
Azt hiszem az volt a kép alá írva, hogy : "Németek Sztálingrádban". Szomorú a történet, ugyanis a kép előterében név szerint tudjuk ki van: Helmut Wilhelm Schnatz, aki sajnos a kép elkészülte után még ugyanaznap hősi halált halt Sztálingrád Minina nevű városrészében. Így tehát valószínűleg ez az utolsó fénykép, ami készült róla. Figyeljük meg, hogy nyakkendő van rajta!
1993-ban a németek filmet csináltak a drámából, később ezt írtam róla: Minden idők legjobb háborús filmje! Illúziók nélkül mutatja a háború poklát, a 0 esélyt a túlélésre! Fontos megemlítenem, hogy a filmet úgy (is) kell nézni, hogy nagyapáink nem messze innen, hasonlóan kegyetlen körülmények között harcoltak, tartottak ki és estek el!
Amikor 1993-ban először láttam a filmet egy egri moziban, új világ nyílt meg előttem a filmkészítést illetően! Onnantól kezdve jóformán az összes amerikai háborús filmet bohózatnak tekintem...
Megjegyzem, amikor vége lett a filmnek, a nézők egyetlen szó nélkül, megrázva, lesújtva és mégis átszellemülve ballagtak ki a teremből!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése